Csak lassan kezdjük megérteni a kannabisz fogyasztásakor működő összetett mechanizmusok rendszerét. Nem is lehet kérdés, hogy a fű valamilyen módon hatást gyakorol az agyunkra, de hogyan is történik ez pontosan? Ez a kérdés különösen az orvosi kannabiszos betegek számára érdekes, különösen azzal kapcsolatban, hogy a kannabisz befolyásolja-e az agy kémiáját. Lehet, hogy a kannabisz hosszú távon valóban káros, vagy terápiás előnyei túlmutatnak a dohányzás vagy fogyasztás azonnali kielégülésén? Nézzük meg, hogyan hat a kannabisz az agyra az e területre vonatkozó legújabb kutatások lebontásával.

 

A kannabisz hatása az agyunkra

Az emberi testben és az agyban mindenütt úgynevezett kannabinoid-receptorok találhatók, amelyek az egész endokannabinoid-rendszer részét képezik. Az endokannabinoid rendszer számos élettani folyamatban vesz részt, többek között az étvágygerjesztésben, a fájdalomérzetben, a hangulatban és a memóriában.

A kannabiszt az teszi különlegessé, hogy olyan vegyületeket termel, amelyek hasonló módon hatnak, mint a szervezet által természetes úton létrehozott vegyületek. A belsőleg található endokannabinoidokhoz hasonlóan a kannabisz növényben található kannabinoidok is receptorokhoz kötődnek és kölcsönhatásba lépnek velük.

A THC, a fő pszichoaktív kannabinoid az agyban lévő receptorokhoz kötődik, és az érzékelést befolyásoló pszichoaktív hatásokat hoz létre. Az endokannabinoidok és a THC közötti egyik különbség az, hogy az utóbbi hosszabb ideig tart.

A természetes endokannabinoidokat ehhez képest a fehérjék viszonylag gyorsan lebontják. Bár hasonló a funkciójuk, a THC nem pontosan olyan receptorokba illeszkedik, mint endogén testvérei. Ez talán megmagyarázza a pszichoaktív kannabisz fogyasztása mögötti intenzitás egy részét.

A kannabisz agyra gyakorolt hatásai túlmutatnak azon, hogy a fogyasztás következtében pusztán elszállunk, ellazulunk vagy kacagunk. Ennek oka, hogy a kannabinoid-receptorok a központi idegrendszerben helyezkednek el, amely testünk és elménk számos funkcióját irányítja.

Ezek közé tartozik a hangulat, a memória, az öröm, a fájdalom, a félelem és a motoros funkciók – hogy csak néhányat említsünk. Ráadásul ezek a receptorok az egész testünkben megtalálhatók, ami azt jelenti, hogy potenciálisan minden részünkre hatással lehet a kannabisz fogyasztása.

kannabiszos cigi

A kannabisz terápiás hatása

Mivel az endokannabinoid rendszer ilyen központi szerepet játszik, a kutatók most a kannabisz terápiás potenciálját vizsgálják.

Egyes kutatók az endokannabinoid-rendszer működését az elme és a test közötti egészséges egyensúly közvetítésében látják. A fűben található aktív vegyületek, mint például a THC és a CBD, úgy gondolják, hogy nagy hatással vannak ennek a természetes homeosztázisnak a szabályozására.

Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az endokannabinoid rendszer egyensúlyhiánya vagy hiánya állhat a különböző egészségügyi állapotok, például a hányinger és a rohamok fokozott valószínűségének hátterében.

Egyre több bizonyíték van arra is, hogy az endokannabinoid rendszer egyensúlyhiánya számos hangulati és mentális egészségügyi rendellenességhez kapcsolódik. Ezek közé a betegségek közé tartozik a bipoláris zavar és a PTSD, de olyan fizikai betegségek is, mint az IBS, a migrén, az izomgörcsök és a fibromyalgia.

A kannabinoidok hatásaira vonatkozó, Ethan B. Russo 2003-as, mérföldkőnek számító tanulmányában[1] közzétett megállapításokat a későbbi kutatások újra és újra megerősítették.

Még egy másik jelentős, brit kutatók által végzett tanulmány megállapította, hogy a kannabiszban található vegyületek terápiás hatást fejtenek ki a skizofréniában szenvedő betegek szorongásának és pszichotikus stresszének kezelésében.

 

Mit művel a kannabisz az agyunkkal?

Tudjuk, hogy a fűben lévő kannabinoidok közvetlenül kapcsolatba léphetnek az agyunkkal azáltal, hogy a kannabinoid receptorokhoz kötődnek, de mit tesz valójában a kannabisz az agyban? Okozhat-e hosszú távú változásokat az agy kémiájában vagy működésében?

A kannabisz fogyasztásának veszélyeiről szóló mítoszok még ma is keringenek, ezért nézzük meg az ezzel kapcsolatos legújabb eredményeket is.

 

Agyunk egészsége, és a kannabisz – ilyen hatásokra számíthatunk

A kannabiszt már majdnem egy évszázada démonizálják. Mindenféle állítások hangzottak el a növény állítólagos „szörnyű” mellékhatásairól – különösen a mentális következményeiről. A legújabb tanulmányok mostanra a legtöbb ilyen állítást megcáfolták.

Egy 2015-ös nagyszabású tanulmány a hosszú távú fűfogyasztás által az agyban bekövetkező kóros változások lehetőségéről szóló állítással foglalkozott. A kutatók MRI-technológiával vizsgálták a kannabiszfogyasztók agyi morfológiáját, és összehasonlították a nem fogyasztókéval. Az eredmények azt mutatták, hogy a két csoport között nem volt statisztikai különbség. Röviden, nincs bizonyíték arra, hogy a krónikus kannabiszfogyasztás bármilyen típusú agyi rendellenességhez vezetne.

A kapcsolódó tanulmányok mostanra szintén megcáfolják a hosszan tartó kannabiszhasználat és az ezzel járó állítólagos csökkenő kognitív képességek mítoszát. A fentiekkel összhangban a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy a növény fogyasztása alacsonyabb IQ-hoz vezetne. Ez egy újabb mítosz, amely már régóta él, és amely klasszikusan lustának és nem különösebben okosnak állítja be a füveseket.

A kannabisz egyik fő aggálya, hogy a kannabisz szokássá válhat. Az igazi kérdés itt az, hogy ez a függőség negatívan hat-e az egészségre.

Először is meg kell vizsgálni, hogy a függőség valóban releváns kérdés-e a kannabiszfogyasztók körében. Becslések szerint a dohány- és alkoholfogyasztókhoz képest sokkal kisebb azoknak az egyéneknek az aránya, akiknél függőség alakult ki a füvön. Míg a kannabiszfogyasztók körülbelül 9%-ánál alakult ki függőség, addig az alkohol- és dohányfüggőség aránya sokkal magasabb, körülbelül 15, illetve 30%.

Nem kérdés, hogy a kannabisz „vonzónak” számít azok számára, akik használják. A tanulmányok valóban megerősítik, hogy a hosszú távú felhasználók agyában stimulálja a jutalomközpontot. Hogy ez a vonzerő vezethet-e bizonyos függőséggel kapcsolatos problémákhoz, az még meggyőzőbb kutatásokat igényel.